Visszaadni a bio értelmét



Az Újszegedi Biopiac a kis biotermelőké, nem a multiké.

Kis piac, a kis embereknek.

Kis piac, amely naggyá tesz

_____________________________________________________________________


 

Húscsirkék istállója, friss paradicsom egész évben, szőlészet, ahol külföldi idénymunkásokat dolgoztatnak éhbérért… – igen, de bio! Azt a biót, ami eredetileg elvetette az iparosodott mezőgazdasági fejlődést és támogatta a kistermelőket, ma a hipermarketek polcain kínálják dömpingáruként.

 

kbio„Az ökoőrültek és a '68-asok átengedték a terepet a profiknak!” Így nyilatkozott 2009 júniusában egy szakember a Terres du Sud szövetkezettől, amely az intenzív biocsirke-tenyésztés bemutatására szervezett nyílt napot Lot-et-Garonne megyében. A szövetkezet által bemutatott „kulcsrakész” berendezések, állami támogatások és kedvezményes hitelek a meghívott mezőgazdászokat hivatottak elcsábítani. A mezőgazdasági ágazat óriásszövetkezetei, hogy ellássák a hipermarketeket, a vendéglátóipart és a közösségi étkeztetés szolgáltatóit, szorosan együttműködnek az „agro business” óriásvállalataival, és miközben a minden gyanún felül álló csirkéket tenyésztik, keményen rivalizálnak egymással. Az új európai szabályozás is megkönnyíti a helyzetüket, hiszen engedélyezték, hogy egy gazda akár 75 ezer biocsirkét termeljen évente, és a biotojást előállító gazdaságok méretét sem korlátozzák.

Ezek a szövetkezetek megértették, hogy igencsak nyereséges üzletág az általuk korábban elítélt intenzív mezőgazdaság.  „A termelőket szigorú szerződés köti, és elveszítik minden autonómiájukat” – mondja Daniel Florentin, aki a Landes megyei Maïsadour szövetkezettel szerződött biocsirke tenyésztésre. „A termelők legalább húsz évre vannak eladósodva, és be kell szolgáltatniuk a terményük egészét a szövetkezetnek, amely átvételre kötelezi magát, de előre meghatározott ár nélkül. Ez valójában integrációs rendszer, épp olyan, amelyik a hagyományos intenzív tenyésztési ágazatokban is jellemző.”

Franciaországban 1999 óta egészségügyi és környezeti problémák eredményeképp a bioélelmiszerek fogyasztása tíz százalékkal növekedik évente. 2009-ben, a válság ellenére, a biotermékek forgalma 19 százalékkal nőtt. Ez a sokáig marginális piac húzóágazattá vált, felkeltette a nagykereskedők érdeklődését: mára éves forgalmuk több mint 45 százalékát a biotermékek teszik ki.

A folyamatos átalakulás ellenére Franciaországban a mezőgazdasági területeknek csak 2,46 százalékán folyt biotermelés 2009-ben. A fogyasztók igényeinek kielégítésére a piac vezető szereplői két megoldást választottak: a nagy mennyiségű importot és a biotermékek iparosított, intenzív mezőgazdasági technikáinak kifejlesztését.

A biomezőgazdaság fogalma Európában született meg és bontakozott ki, válaszul a vegyszeres, produktivista mezőgazdaságra, amely a második világháború után terjedt el. A hatvanas évek elején biotermelő kisgazdák és fogyasztók hálózata hozta létre a Nature et Progrès egyesületet (Természet és haladás, N&P), amely aztán magához vonzotta azokat a városlakókat, akik a hetvenes években a földhöz való visszatérést választották. Az egyesület szoros kapcsolatot tartott különböző ökológiai és politikai mozgalmakkal is, például a nukleáris energiát ellenzők körével, illetve a gazda-munkás szakszervezet kezdeményezéseivel, amelyekből később a Confédération paysanne, a Parasztszövetség kialakult. A kilencvenes évektől a génmódosítás ellen fellépő szervezetek is csatlakoztak az ernyőszervezethez. Mindezen álláspontok összefoglalásaképpen a Nature et Progrès chartája olyan alapelveket fogadott el, mint a mesterséges termékek elutasítása, a természetes termelés és feldolgozás, a sokszínűség, a vetésforgók alkalmazása, a termelők függetlensége, megújuló energiaforrások használata, kisparaszti gazdaságok támogatása, a nagybani vetőmagok elutasítása és az élelmiszerellátás függetlenségének támogatása.

Az értelmes fogyasztás és az emberi kapcsolatok újjáélesztése érdekében a biotermékek eladása a helyi piacokon, vásárokon és csoportos vásárlások során zajlott, amelyből aztán megszületett a Biocoop kereskedelmi hálózat. A Nature & Progrès chartát vette alapul aFédération internationale des mouvements d'agriculture biologique (Ifoam, Bio Mezőgazdasági Mozgalmak Nemzetközi Szövetsége) chartája is, amelyet 1972-ben fogadtak el, és amely a mezőgazdasági elvárásokon kívül ökológiai, társadalmi és humanista célokat is megfogalmazott.

 

Ezen a piacon a közvetítők uralkodnak

Mindazonáltal ennek a fajta gazdálkodásnak a paraszti és társadalmi mozgalma nehezen találta meg az egyensúlyát. A nyolcvanas években a Nature & Progrès célkitűzéseit hivatalosan is elismerték, de vagy tíz-tizenöt különböző mozgalom is létezett mellette, és ezek is megfogalmazták saját célkitűzéseiket. 1991-ben Brüsszel ezt a fejetlenséget látva egységes célkitűzést vezetett be az Európai Unió egészére, kötelező érvénnyel. Ennek franciaországi végrehajtása során született meg a francia nemzeti AB (Agriculture Biologique,Biogazdálkodás) védjegy. A védjegy kiadásának ellenőrzésével megbízott kereskedelmi és magán minőségbiztosítási cégek a korábbival homlokegyenest ellenkező gyakorlatot követnek: régebben a termelők, fogyasztók és feldolgozók közösségi bizottságai végezték a minősítést.

Ennek következtében a Nature & Progrès súlyos krízisen esett át. Sok tag úgy határozott, hogy bojkottálja a védjegyet. Mások a tanúsítvánnyal rendelkező biopiac gyors sikerét kihasználva elhagyták az egyesületet. „A tanúsítvány előnyben részesítette a szabályozást a szolidáris közösségi hálózatok rovására” – állítja Jordy Van Den Akker, a Nature & Progrèskorábbi elnöke. „Azok az ökológiai és társadalmi célok, amelyeket a bio mint érték hordoz, ebben az új rendszerben már nem hozhatók kapcsolatba a gazdasági célokkal. A védjegy és az uniós szabályozás lehetővé tette a nemzetközi piac kialakulását: a termékek szabad áramlását, a kereskedelmet és a konkurenciát. A mi értékeink és céljaink azonban elvesztek ebben a rendszerben.”

A 2009. január 1-jén életbe lépő új európai szabályozás többek között megengedi a biotermékekben 0,9 százalék génmódosított összetevő jelenlétét, és a vegyszermaradványokkal kapcsolatban is sok kivételt tesz. „A bio teljességgel összeegyezhetetlen a génmódosítással” – mondja válaszképpen Guy Kastler, Hérault megyei tenyésztő, N&P-aktivista. „Mi továbbra is a 0 százalék GM-et tekintjük alapnak! Az új szabályozás pusztán bizonyos szabványokat határoz meg, de nem törődik többé a mezőgazdasági termelés gyakorlatával. Átbillent a mérleg: a végtermékben kimutatható maradványértékeket ellenőrzik, és nem a termelési és tenyésztési eljárásokat. Így nyitva áll a kapu az ipari biotermelés elterjedése előtt.”

A mezőgazdasági szövetkezetek kulcsszerepet játszanak a folyamatban. Különösen a szárnyasok általuk előállított és forgalmazott takarmánya jóvoltából nőtt meg jelentősen a haszonkulcs. A régi francia szabályozás előírta a biotenyésztőnek, hogy az állatok takarmányát legalább 40 százalékban a saját földjén termelje meg. Ez a kapocs a földhöz már nincs jelen az új európai szabályozásban. A tenyésztő a takarmány egészét a szövetkezettől veszi meg, és az egyik fő összetevő a szója. 2008-ban Franciaországban a biocsirke-tenyésztés 17 százalékkal nőtt, a szójatermelés pedig 28 százalékkal csökkent. A jóval olcsóbb import szója betört a piacra.

Kínából a Terrena szövetkezet leányvállalata szójadarát hozott be Franciaországba. 2008 novemberében 300 tonnányit hívtak vissza a piacról, mert jelentős mennyiségben találtak benne mérgező melanint. A vállalat azóta nem kereskedik a kínaiakkal, de a nyugat-franciaországi biocsirkék táplálékát továbbra is a nemzetközi piacon veszi meg, ahol az árutőzsdei alkuszok határozzák meg a dolgok alakulását. A takarmány eredetét, összetételét és a termelés körülményeit jótékony homály fedi.

Az Olaszországban vásárolt bioszója pedig – amelyet akár Romániában vagy Lengyelországban is termeszthetnek – a brazil bioszója vetélytársa. A brazil szóját egyrészt Paraná állam kistermelői szállítják – akik a nagy exportvállalatoktól függenek, mint például a Mato Grosso –, vagy pedig a bio fazendák, ahova a tulajdonosok nem engedik be a sajtót, és amelyek akár ötezer hektáros óriásbirtokokon gazdálkodnak. Paraná állam élen jár az amazonasi esőerdők kiirtásában. A franciaországi WWF szerint Dél-Amerikában évente mintegy 2,4 millió hektárnyi esőerdő tűnik el, közvetlenül vagy közvetve a szója miatt. Ennek ellenére a bioszója védjegyeit úgy adják ki, hogy nem kell igazolni, még látszatra sem, hogy ehhez a pusztításhoz a termelő nem járult hozzá.

Az óriásszövetkezetek tevékenységei között a biogazdálkodás nem meghatározó, viszont a biopiacon ők játsszák a főszerepet. A Terrena felvásárolta a vezető francia biocsirke-tenyésztőBodin vállalatot; a Le Gouessant szövetkezet birtokolja immár az Union française d'agriculture biologique-ot (Francia Biomezőgazdasági Unió); az Euralis szövetkezet maghatározó tulajdonosa az Agribio Unionnak... Számos biogazdálkodást támogató regionális szakmaközi szervezet és majdnem az összes mezőgazdasági kamara – amelyek egyre inkább érdeklődnek a biomezőgazdaság elterjesztése iránt is – a szövetkezetek befolyása alatt van. Az európai szabályozás franciaországi végrehajtását biztosító Institut national des appellations d'origine(INAONemzeti Eredetmegállapító Intézet) vezetője pedig nem más, mint Michel Prugue, aMaïsadour szövetkezet elnöke, amely többfajta génmódosított vetőmaggal is kereskedik...

Ezek a mezőgazdasági szövetkezetek, amelyek nem utasítják vissza a vegyszerek intenzív felhasználását a hagyományos mezőgazdaságban, szoros kapcsolatban állnak a génmódosítás óriásvállalataival. A Maïsadour szövetkezetnek közös vetőmagtermesztő leányvállalata van aSyngentával Maïsadour-Semences néven, amely a Novartis agrokémiai tevékenységének utóda. A Maïsadour-Semences-nak a világ legkülönbözőbb országaiban vannak termelőegységei. A mezőgazdasági óriásszövetkezetek nyeresége egyre inkább függ a génmódosított termékek piacától. A GM-szektorban érdekelt szövetkezetek növekvő befolyása kétségkívül nem független az Európai Bizottság döntésétől sem, amely 0,9 százalékban határozta meg a génmódosított alapanyagok határértékét a rendületlenül biónak nevezett termékekben, jóllehet az Európai Parlament ellenezte ezt a döntést.

Franciaország az összes elfogyasztott biogyümölcs és -zöldség 60 százalékát importálja. AProNatura az egyik vezető vállalat mind a hipermarketek, mind a bioszaküzletek nagybani ellátásában. Ez a délkelet-franciaországi cég kevesebb mint tíz év alatt megtízszerezte a forgalmát, és magába olvasztott négy másik vállalatot. Termékeik egynegyede származik Franciaországból, a többit importálják Spanyolországból (18 százalék), Marokkóból (13 százalék), Olaszországból (10 százalék) és még vagy negyven másik országból. A ProNatura volt az első olyan cég, amely szezonon kívül forgalmazott biogyümölcsöket és -zöldségeket.

Mindez nem gátolja meg Henri de Pazzis-t, a ProNatura alapítóját, hogy a föld, a környezet, a termelő és a fogyasztó tiszteletét hangoztassa. Pedig a nagykereskedelmi cégek diktálta gyakorlat igencsak távol áll ezektől az elvektől. „Ezek a vállalatok ugyanazt a felvásárlási mechanizmust alkalmazzák a biokereskedelemben, mint a hagyományos mezőgazdasági szektorban” – magyarázkodik de Pazzis. „A versenyt támogatják agresszív módon. Néhány termékünket leminősítették, mivel más szállítók a miénknél jóval alacsonyabb árat ajánlanak.”Ebben az árháborúban, amelyben a ProNatura és más import-export vállalatok is részt vesznek, nincs helye a környezet tiszteletének, a társadalmi céloknak és a termelők és fogyasztók érdekeinek.

 

Ugyanazok a módszerek, de biovédjeggyel

ProNatura immár 12 éve importálja a spanyol Bionest által termelt bioepret. A Bionestkét vezetőjének, Juan és Antonio Solterónak ötszáz hektárnyi üvegháza van Huelva régióban, amelyek ránézésre semmiben sem különböznek attól a több ezer üvegháztól, amelyekben hagyományos termelés folyik. A különösen környezetszennyező, a kétkezi munkást kizsákmányoló monokultúrás epergazdálkodás üvegházai sorakoznak a kizsákmányolt földön. Mint sok más gazdálkodás, a Bionest is a Doñana nemzeti park területén fekszik, amely a világörökség része.  A spanyolországi WWF szerint az üvegházak többé-kevésbé illegálisan szaporodnak a park területén, és súlyos terhet rónak a környezetre, elsősorban a vízkészletet fenyegetik.

Bionest sem tartja tiszteletben a biodiverzitást (a néhány eperfajta termesztése ugyanannyira pusztítja a sokszínűséget, mint a konvencionális termesztés), monokultúrás gazdálkodást folytat, és műtrágyát juttat a növényekbe cseppenként adagoló öntözőrendszerrel. Termesztési módszerei sem különböznek az Huelva régióban található többi konvencionális üvegházéitól. Ám a szabályozás által megengedett vegyszerfelhasználás biztosítja számukra a biovédjegyet.

A betakarításkor a Bionest százával alkalmaz románokat, lengyeleket, filippínókat, különösen létbizonytalanságban élő nőket. A téma különösen érzékeny, ezért a Bionesttulajdonosai elutasítanak minden sajtómegkeresést. A nőket minden évben a hazájukban toborozzák, majd a spanyol munkáltatói szövetségek határozott idejű vízumával és szerződésével közvetlenül érkeznek Spanyolországba. Nem ismerik a jogaikat, így teljesen ki vannak szolgáltatva a munkaadóiknak, akik kedvük szerint zsákmányolják ki őket. Francis Prieto, a spanyol Sindicato de Obreros del Campo (SOC, Mezőgazdasági Munkások Szakszervezete) helyi tagja váratlanul meglátogatta a Bionest eperszedőit: a dolgozók teljes elszigeteltségben élnek az üvegházak között, és szigorú szabályrendszer szabja meg az életüket: látogatási tilalom, ellenőrzött kijárás és az útlevelek elkobzása. „Ezeket a nőket terrorban tartják a munkaadók – magyarázza Francis Prieto –, ugyanúgy kizsákmányolják őket, mint Huelva hagyományos epertermesztésben dolgozó többi szezonmunkását. A munkakörülmények különösen nehezek.”

Bionest példája nem egyedülálló Andalúziában. Almería közelében az AgriEco 160 hektárnyi üvegházban termel, szerel ki és forgalmaz 11 ezer tonna „biozöldséget”: paradicsomot, paprikát és uborkát szeptember és késő június között. Az üvegházak csúcstechnológiával vannak felszerelve, az anyagfelhasználás „bio” minősítésű, a szezonmunkások pedig románok és marokkóiak. Miguel Cazorla, a barátságos és mosolygós vezető büszkén beszél terveiről. A vállalat sikeres és tovább terjeszkedik. Nagy kamionok hada szállítja Európa minden bevásárlóközpontjába és bioboltjába az AgriEco zöldségeit a tél elejétől kezdve, éles versenyben az olasz, marokkói, izraeli üvegházakban termelt biozöldségekkel. A mediterrán országok kereskedelmi háborújából a közvetítők, a kereskedők szedik meg magukat.

Távol a bioipar visszásságaitól az andalúz sierrán, Cadixban működik a La Verdemezőgazdasági kisszövetkezet, amely a nyolcvanas években alakult egykori napszámosokból, akik a földek megszerzéséért harcoltak állhatatosan a Franco-éra végén. Jelenleg hat család termel itt zöldséget, gondoz gyümölcsfát és tart néhány tehenet meg birkát tizennégy hektáron. Terményeiket Andalúziában értékesítik a Pueblos Blancos nevű szövetkezeten keresztül, amely huszonkét kis biotermelőt és -szövetkezetet csoportosít. „Az elsők között köteleztük el magunkat a biogazdálkodás mellett” – mondja Manolo Zapata. „Összhangban maradtunk a szüleink és nagyszüleink által folytatott mezőgazdasági gyakorlattal és saját felfogásunkkal is. Ha a biogazdálkodás nem szolgálja a méltányosság, az igazságosság, az autonómia és a szuverén élelmiszerellátás elvét, akkor semmi értelme. A minősítő szervek és védjegyek pedig nem segítenek minket. Egy termelőre, ha fenntartja a biodiverzitást, és több fajtát is termel, sokkal súlyosabb adót vetnek ki, mint arra, aki intenzív monokultúrás termelést folytat.”

Mivel a La Verde nyilvánosan is leleplezte a fő spanyol minősítő szerv, az Andalúz Ökológiai Termelési Bizottság (CAAE) gyakorlatát – röviden szólva, a biobiznisz nagyvállalatainak szinte korlátlan támogatását –, egymást érték az ellenőrzések a kisszövetkezetben. Noha a La Verde tagjai alapították a legfontosabb paraszti vetőmagbankot Spanyolországban, amely lehetővé teszi, hogy ők és a környék kistermelői is a hagyományos vetőmagokból termeljenek, most mégis a megtorlástól félnek. „Vannak bizonyos törvények és normák, amelyek elnyomják a vetőmagtermelés ősi jogát, és megakadályoznak minket, hogy az általunk megőrzött régi fajták minősítést kaphassanak.” A biogazdálkodás európai szabályozása előírja, hogy a termelő kizárólag bio minősítésű vetőmagot használhat. Ha ilyen nincs, vissza kell térni a piaci engedéllyel rendelkező hagyományos vetőmagokhoz. „Jelen pillanatban minden legális, de ha holnap betiltják a vetőmagjainkat, kénytelenek leszünk a Monsanto által kínált «bio» vetőmagot termeszteni.” La Verde tagjai kilátásba helyezték, hogy nem kérnek többet a biominősítésből, követve a Nature & Progrès néhány gazdájának példáját.

 

Tiltakozás a biobiznisz ellen

La Verdéhez hasonló esetek egyre sokasodnak mostanában Kolumbiában, Bolíviában, Brazíliában, Indiában, Olaszországban, Franciaországban... A biobiznisznek való ellenállás világszerte szerveződik. Egyre több paraszt, falusi közösség és termelői kisszövetkezet kel a paraszti gazdálkodás védelmére, fenntartva az agro-ökológiai termesztés régi módszereit, az emberi léptékű termelést és kereskedelmet. Ezzel együtt jár a biodiverzitás és az élelmiszer-szuverenitás tiszteletben tartása. Sokan visszautasítják a biovédjegyet és a részvételi garanciális rendszert gyakorolják, amelynek alapja a termelő és fogyasztó közötti csere- és bizalmi kapcsolat. A hagyományos kistermelői vetőmagok védelmére hálózatok alakultak, és nyíltan követelik, hogy a törvények és előírások ne tiltsák, hanem támogassák a termelők jogát saját vetőmagjaik termesztésére és eladására.

Franciaországban a Szövetség a paraszti mezőgazdálkodás fenntartásáért (Amap), amely a piac kikerülésével közvetlen kapcsolatot teremt a termelő és fogyasztó között, olyan sikeres lett, hogy a kínálat nem elégíti ki a keresletet. A Terre de Liens szövetkezet fiatal biogazdálkodók részére gyűjt nagy sikerrel szolidaritási alapon. Az európai szabályozástól való eltávolodás jegyében a Franciaországi Régiók Biotermelési Országos Szövetsége (FNAB)megalkotta a Biocohérence új márkanevet, amely mintegy kiegészítésképpen szerepelne a hivatalos tanúsítvány mellett. A márka megszerzéséhez szigorú követelményrendszernek kell megfelelni, és ismét az Ifoam által 1972-ben lefektetett alapelveket veszik figyelembe. A hivatalos szabályozási rendszertől teljesen elkülönülve a Nature & Progrès a saját előírásai és elvárásai szerint működik tovább, amelyek garantálják a paraszti biogazdálkodás hagyományos minőségét.

A termelők, az élelmiszerfeldolgozók és a fogyasztók talán elfogadják és elfogadtatják azokat a társadalmi és ökológiai értékeket, amelyek jegyében a biotermelés valaha indult. Ha nem teszik, a bio jövője megkérdőjeleződik. Vajon a bio továbbra is csak a piac egyszerű oldalága marad, kiszolgáltatva a gazdasági liberalizmusnak? Vagy újra húzóágazattá válik a liberalizmus alternatívájaként?

 

A szerző újságíró, a 2011 végén megjelenő De la bio alternative aux dérives du « bio »-business, quel sens donner à la bio? [A bioalternatívától a „biobiznisz” sikeréig, avagy milyen értelmet kapjon a bio?] című könyv projektjének koordinátora – lásd: www.alterravia.com honlapot.

Írta: Philippe Baqué    

Fordította: Illés Katalin

 

Nemzetközi összefogás

 

Bolygónkon 2007-ben több mint 30 millió hektáron termeltek bioélelmiszert. Kezd általánossá válni az intenzív biogazdálkodás, ahogy korábban általánossá vált a produktivista mezőgazdasági termelés, amit pedig a biotermelés alapítói annyira elítéltek. A multinacionális élelmiszeripari vállalatoknak és a nagybirtokosoknak óriási hasznot hoz a monokultúrás és alapvetően exportra szánt mezőgazdasági termelés fejlesztése. Ázsia, Latin-Amerika és Afrika szegény parasztjait is bevonták a körbe; a kereskedelmi óriásvállalatoknak kiszolgáltatva bioélelmiszert kénytelenek termelni a nyugati országok tehetős lakosainak asztalára.

Latin-Amerika és Kelet-Európa legjobb földjein, több ezer hektáros gazdaságokban termelnek biogabonát és -szóját. Palesztinában az izraeli telepesek által elfoglalt Jordán völgy egy részén biozöldségek és -gyümölcsök termesztése folyik. Brazíliában egy húszezer hektáros bionádcukor-ültetvény egyetlen tulajdonos kezében van. Törökországban kisparasztok ezrei exportálják teljes szőlő-, füge- és sárgabaracktermésüket. A biobab Kenyából érkezik, a burgonya Egyiptomból... Az exportált biotermékek védjegyét, igazolását magán minősítő szervek adják ki. Ezek a minősítő cégek nyitják meg a piacokat, miközben a biodiverzitás, a környezet, a földhöz való jog és az élelmiszerszuverenitás szempontjaira senki sincs tekintettel...

A kolumbiai Daabon cégcsoport által előállított pálmaolaj, amely megtalálható Európa szinte minden feldolgozott biotermékének összetevői között, szépen mutatja, hogy mi a tétje az új biopiacnak. A Daabon több ezer hektáros óriásbirtokán nevel bio olajpálmát, kakaófát, banánt és kávécserjét. A termésüket Európába és az Egyesült Államokba exportálja. Ugyanakkor leányvállalatainak komplex hálózatán keresztül ellenőrzi az ország legnagyobb biodízelüzemét, és tulajdonosa egy luxusjacht-kikötőnek.

Alfredo Molano Bravo kolumbiai újságíró százhúszmillió dollárra becsüli a Daabon éves forgalmát. A csoport tulajdonosát, a Davila családot szoros kapcsolat fűzi Alvaro Uribéhez, aki két cikluson keresztül volt Kolumbia kormányfője. A hadsereg – sokszor a szélsőséges paramilitánsokkal együttműködve – több ezer gyilkosságot követett el, és kitelepítette a kisparasztokat Uribe kormányzása idején, hogy a nagybirtokos családok többek között olajpálmákat ültethessenek. Mario Mejia Gutiérez író és az agronómia egyetemi professzora egyértelműen állítja: „Kolumbiában az óriás olajpálmaültetvények kialakítása, akár bio, akár hagyományos, közvetlenül kapcsolódik a paramilitáns csoportok tevékenységéhez.”

Mindezek ellenére Franciaországban az Ecocert minősítőintézettől mindig megkapják a szükséges igazolásokat, és a Biocoop kereskedelmi vállalat vezetése is mindig és feltétel nélkül támogatja a kolumbiai céget. A Biocoop, a biotermékek kereskedelmének egyik alapító vállalata 2010 júliusában ezt üzente résztulajdonosainak: „A kolumbiai politikai helyzet, az ország szokásai és hagyományai... miatt összetett és bonyolult kérdésekre kell választ találni, amelyben a Nyugat által hangszerelt közvetítésre van szükség.”

 
 
 
 

a cikk eredeti forrása: http://magyardiplo.hu/kezdlap/462-visszaadni-a-bio-ertelmet

További Cikkek

  • Aki a Földet gyógyítja: Klári néni (dr. Mezei Ottóné) Klári néni a biodinamikus és a waldorf mozgalom egyik hazai megalapítója, a Biokultúra Egyesület alapító tagja, a Biodinamikus Közhasznú Egyesület tiszteletbeli elnöke ...
  • Kertrégió A Bakony régióban elkezdett környezettudatos gazdálkodási normatíva dokumentumai...
  • A shii-take gomba 40% esszenciális aminosavat tartalmaz! Jelentékeny B1- és B2-vitamin bősége, valamint ergoszterin tartalma, amely a D-vitamin elő vitaminja. Különösen ajánlott vegetárius táplálkozás esetén ...
  • Gondolatok a biogazdálkodasról Az egészséges táplálkozás egyik pillére az az organikus vagy BIO élelmiszerek. A bio gazdálkodás azt jelenti a természet törvényei szerint műveljük kertünket...
  • A pecsétviaszgomba terápiás hatásai A pecsétviaszgomba egyik legnagyobb értéke immunrendszer-erősítő hatásában rejlik, amely közvetve, vagy közvetlenül egész szervezetre, annak egészségi állapotára hatással van. Ebből adódóan kiválóan felhasználható erőnléti állapot fenntartására, a betegség fellépésének megelőzésére ...
  • Mitől bio a biobor? A legfontosabb alapelvek a harmonikus állapot kialakítása, a korszerű előrejelzési módszerek alkalmazása, a megelőzés, valamint a biológiai védelem ...
  • Lenmag: Magas koleszterin, epe- és vesekő ellen A lenmag köztutoddan egészségmegőrző hatással bír, a népi gyógyászat előszeretettel alkalmazza. A lenmag használata a modern táplálkozásban kapott helyet ...